A tükör nem hazudik..

Tegnap zártuk szombati intermediate csoportommal a tavaszi szezont. Teljesen elképedtem. Na nem a csalódástól! ;) inkább az ámulattól!!

BEÉRETT. IGEN, MEGÉRETT A GYÜMÖLCS!
Milyen gyümölcs?
Agyamra ment a meleg?

Nem, kérem, a tanulás gyümölcse. A csapat ugyanis olyan csodálatosan és választékosan kommunikált angolul, magukat is kijavítva, állandóan szinonimákat és még színesebb kifejezéseket keresve mondandójukra!

Abszolút meg voltam hatódva!

Az egyik fiatal hölgynek spanyol anyanyelvű párja van, és miután fél éve visszajött tanulni hozzám, nem győztük kigyomlálni a spanyolos angol kiejtést. Mostanra az is eltűnt!
Egyszerűen döbbenet!

Még kedvenc tánctanáromtól tanultam egy technikát, ami kezdő tánctanulóként nagyon idegesített:

Minden alkalommal tanultunk 3 táncot, de sosem volt idő kigyakorolni. Mondtam is, hogy "a fene egye meg, ez meg milyen ostoba technika, nem igaz, hogy nem hagy időt, már ugrunk is a következő anyagra, így aztán az életbe' nem fogunk megtanulni egy táncot sem! "

Nagyon csapongónak, kapkodónak tűnt. Ő persze tudta mit csinál. Azt mondta:
 "Várj csak, össze fog állni.."
 "Naná.. - gondoltam, de nem hittem."

Elérkezett a kurzus vége és láss csodát! Összeállt! Csak úgy suhantunk partneremmel a táncparketten!
"Nézd, Szabi, olyan, mintha tudnánk táncolni!" - mondtam örvendezve.

Nos, ilyen volt a tegnapi órám is.
"nahát, olyan, mintha tudnátok angolul beszélni!"
Egy csoda volt.

Kívánom, hogy ilyen élményben legyen részetek! De ne feledjétek, ezt belülről soha nem fogjátok érezni! Csakis kívülről jön a megerősítés.
Azt viszont fogadjátok el, mert a tükör nem hazudik...